
| Fríz ló | ||
|---|---|---|
|
| ||
| Származási hely: | Fríz-szigetek | |
| Vérmérséklet: | Hidegvérű | |
| Szín: | Fekete | |
| Testfelépítés: | Elegáns, testes | |
| Jellemzők/Küllem: | Könyen kezelhető | |
| Marmagasság: | 155-160 cm | |
| Fejforma: | Feje kedves benyomást kelt | |
| Eredet: | 16–17 sz. | |
| Élettere: | Óceáni éghajlat | |
| Hasznosítása: | Fogatlónak és hátaslónak
| |
| Jegyzet | ||
| Csak a fekete színűeket tenyésztik tovább.
| ||
Ez a szeretetre méltó, pompás fekete ló nagyrészt szokatlan, büszke fejtartásának köszönheti a szépségét. A fríz lovak nagyon drágák, de hódolóik mindenre készek, hogy sajátjuknak tudhassanak egyet.
A mai fríz őseit az elsők között háziasították Európában. A II. században, a Hadrianus római császár idején szolgáló fríz katonákkal már ezek a lovak is részt vettek a nagy-britanniai hadjáratokban. Bizonyos szakemberek szerint a shire fajta elődei is ezek a lovak voltak. A fríz lóállományt a 16-17. században andalúz ménekkel keresztezték. Ennek köszönhető, hogy a fajtát ma a melegvérűek között tartják számon. A fajtát, az andalúz hatás ellenére főként a mezőgazdaságban hasznosították, de a frízek a spanyol hatás következtében egy idő után túl könnyűvé váltak ahhoz, hogy továbbra is érdemes legyen őket a gazdaságban dolgoztatni. Ekkor már elterjedt a groningeni fajta is, amely kiváló munkaló volt. A fríz emiatt majdnem kihalt az 1900-as években elején: mindössze három fedezőmén maradt meg. A gyönyörű feketék kedvelői azonban sikeresen regenerálták a frízt, és az 1900-as évek második felében a fajta addig ki nem használt tulajdonságai is előtérbe kerültek.